• mancs_head_08
  • mancs_head_07
  • mancs_head_06
  • mancs_head_05
  • mancs_head_01

MRT és MRT Reclass

2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_01Nincs rá jobb szó, imádom! Imádom a hangulatot, az ottani embereket, érdekes beszélgetéseket, a sok munkát, a kihívást, az előtte való rengeteg felkészülést, azt hogy a kutyámra ilyen szinten számíthatok! Amit kevésbé szeretek, a hazatérés, mindkét alkalommal, amikor elindultunk sikeresen teljesítettük a követelményeket, mégis hirtelen minden kiüresedik. Idén ezt a kiüresedés érzést eddig megúsztuk, mert 2 hét múlva indulhatunk is Szlovéniába a mentőkutyák számára rendezett világbajnokságra, úgyhogy most a felkészülés nem áll meg, de a VB utáni hazaérkezést már előre nem várom!

Személy szerint úgy gondolom, hogy az IRO MRT az egyik, vagy talán a legnehezebb teszt egy keresőkutya és gazdája számára. Rengeteg szempontból kell helytálljon a páros. Borzalmasan hálás vagyok, hogy egy olyan kutyám van, mint Zoé, akinek a kereső munkájára ilyen szinten számíthatok! Az idei MRT Franciaországban, a kitalált történet szerinti földrengés sújtotta Villejustben került megrendezésre. A szervezők igyekeznek mindig valami újjal meglepni a résztvevőket, teljes mértékben nem lehet felkészülni a tesztre, mindig vannak kiszámíthatatlan faktorok. Idén nagy meglepetés volt, hogy érkezés után transzporttal vittek minket át a táborba, ezzel is egy igazi bevetéshez közelebbivé téve a szituációt. A későbbiekben is transzporttal szállítottak minket a kereső területekre, ilyenkor 4-6 kutya, gazdáik és a csomagok voltak egy szűk térbe összezsúfolva, egy kis busz hátsó terébe, ezek sem éppen a megszokott körülmények. Első MRT-s indulásunkkor saját sátorban aludtunk, most a sátor is közös volt, olyan emberekkel, kutyákkal helyeztek minket egy sátorba, akiket amúgy nem ismertünk mindennapi szinten, ezzel is kimozdítva minket komfortzónánkból. A keresések is tartogattak meglepetést, az éjszakai keresés például mindig izgalmas, volt olyan kereső területünk, amit csak létrán közelíthetett meg kutya és gazdája is, majd a gazda csak fent a tetőn mozoghatott. Minden keresőterületen minimum 2 classifier figyeli minden mozzanatunkat, a kutyáét és a felvezetőjét is. Figyelmük szinte mindenre kiterjed, az elméleti háttértudástól kezdve, a páros magabiztosságáig, hogy a kutya milyen biztossággal dolgozza ki a szagforrást, gazdájával mekkora összhangban működnek, mennyire számíthatnak egymásra, és nem utolsó sorban hogy egy katasztrófa sújtotta területen jelenlevő USAR csapattal mennyire képesek együttműködni. Mennyire megbízható a páros munkája, a kapott információkkal hasznosan és biztonságosan élt-e a felvezető, a területet megbízhatóan lekeresték-e, és a megfelelő információkat átadta-e a felvezető a későbbi munkákhoz. A kiszámíthatatlanságot se becsüljük alá, nem tudjuk előre soha, hogy mikor kell indulni keresésre, akár az ágyból keltenek fel, hogy 15 percen belül indulásra készen kell álljunk. Úgy gondolom, hogy ilyen és hasonló körlmények között csak akkor lehet eredményes kutya és gazdája, ha teljes szívből képesek végezni ezt a munkát! Ezért vagyok rettenesen büszke Zoéra!

Mondanom sem kell, ahhoz hogy az ember egy ilyen megmérettetésen elinduljon, rengeteg felkészülés előzi meg. Ehhez a felkészüléshez elengedhetetlen az ember csapata, vagy éppen több csapata. Külön köszönettel tartozom a Mancs a Kézben Mentőkutyàs Egyesület csapatának, akik egy hónapra beugróként nagy szívvel fogadtak és támogattak! Köszönöm az Reddingshonden ESARdogs Netherlands-nek, a hollandiai csapatunknak, valamint a HUNOR K9-es egységének, akikkel egy hónapos MRT felkészülést tartottunk.
Külön köszönet továbbá a Royal Essences-nek, aki speciális étrendkiegészítőivel biztosította, hogy Zoé a lehető legjobb formában induljon el erre a megmérettetésre! Az Ebfizio fizio- és hidroterápiás központ-nak is köszönettel tartozunk, hogy segítették Zoé fizikai felkészülését. Óriási köszönet az OKF GEK-nek is, akik támogatták az MRT-re való kijutásunkat, valamint a Julius-K9-nek, akik évek óta támogatják a MAK tagjait klasszabbnál klasszabb termékeikkel!
Veres Katalinnak a köszönet is kevés, ahhoz, amit érzek, hogy megkaptam lassan 7 éve ezt a kis sárga raptort, egyengette az utunkat és azóta is bármikor számíthatunk rá! Diána Pinkóczi rengeteg segítségét sem tudom megköszönni eléggé, az elmúlt fél évben 1300 km ellenére aktív részese volt a felkészülésünknek, tréningjeinknek, valamint segédemként is elkísért minket az MRT-re!
Továbbá köszönet illeti a szervezőket; Marc Courtois és a CSP France-ot, valamint a francia tűzoltókat, és nem utolsó sorban az IRO csapatát, az áldozatos munkájukért!

2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_02 2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_03 2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_04

2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_05 2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_06 2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_07

2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_08 2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_09 2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_10

2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_11 2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_12 2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_13

2018_08_31-09_02_MRT_Gabi_14

Fotók: Dr. Ellen von Czapiewski